Hol készült a világ első fényképe?
A történészek a fényképezés megszületésének évét 1839-re szokták tenni és Louis Jacques Mandé Daguerre nevéhez kötik, ugyanakkor az kevesé ismert, hogy az első fény által készült "fotó" már 1827-ben elkészült egy másik francia feltaláló által. A sikeres kísérlet végrehajtója egy Joseph Nicephore Niepce nevű úriember volt, aki bátyjával karöltve folyamatosan különböző találmányok kiötlésén és tökéletesítésén fáradozott és többek közt ők voltak azok, akik 1807-ben az világ első belsőégésű motorjának szabadalmát is bejegyeztették.
Míg Joseph Nicephore Niepce bátyjával egyetemben 20 évig azon fáradozott, hogy kereskedelmi forgalomba hozzák, azaz hasznot húzzanak fent említett motorból más ötletek megvalósítása felé is fordult és azon kezdett gondolkodni, hogy lehetne fény segítségével képeket reprodukálni.
Miután ebben az időszakban Franciaországban a litogfráfia (síknyomtatás vagy más néven kőnyomat) volt az érdeklődés kereszttüzében hősünk azon elmélkedett, hogy lehetne képet előállítani, sokszorosítani oly módon, hogy azt a nap segítségével írja lemezre, azaz a fényt hívja segítségül. Kísérletei során különböző papír és pergamen lapokat lakkozással tett fényáteresztővé, majd azokat eltérő fényérzékenységű lemezekre tette és a napfény sugárzásának tette ki. Az eljárást 'heliográfiának' nevezte el, mely a görög 'helios' - nap és a 'grapho' - írás szavakból rakott össze.
A kísérletekhez egy dobozkamerát/lyukkamerát használt (camera obscura) és azt figyelte meg, hogy a kamera hátoldalán elhelyezett fényérzékeny anyagok nagyon gyorsan kifakultak, azaz a képinformációkat nem voltak képesek megőrizni. 1816 körül a sok-sok próbálgatás végre eredményt hozott, ekkor Joseph Nicephore Niepce rájött, hogy a legjobb megoldás akkor születik, ha bitumennel vonja be a lemez felületét.
Végül 1826-27 körül (a pontos dátum nem ismert) a kitartás meghozta a gyümölcsét és elkészült a világ első képe, amely hosszabb időre is képes volt megmaradni. A megoldás mai szemmel nézve persze a fotózás hőskorához képest is meglehetősen primitív volt, hisz Joseph Nicephore Niepce nem tett mást, mint egy bitumennel bevont ón lemezt helyezett a dobozkamera hátsó részéhez, amit kitett az ablakba és legalább 8 órán át ott is hagyta, hogy a fény bőségesen érhesse azt. Ezt követően a lemezt kivette és óvatosan különböző olajszármazékok keverékével mosni kezdte. Ahol a bitumen a fény hatására megszilárdult ott a lemezen maradt, ahol nem, onnan leoldódott. Az eredmény az első fénnyel készült 'litográfia', mely valójában a világ első fényképe is, ahol a megmaradó bitumenréteg és a csupasz fém alkotta egység képezte le a valóságot.
Később Joseph Nicephore Niepce folytatta a kísérleteit és Louis-Jacques-Mandé Daguerre -el is partnerségre lépett, de ennek sikereit nem élhette meg, mivel 1833-ban 68 évesen váratlanul elhunyt. Az ügyeket Joseph Nicephore Niepce fia vette kézbe, de az együttműködés - ha lehet mondani - leszálló ágba került, és később Daguerre lett a fotógráfia ismert úttörője, míg Joseph Nicephore Niepce munkássága szép lassan a feledés homályába veszett egészen 1952 -ig, amikor is egy híres fotótörténész és gyűjtő hagyatékában megtalálták az eredeti képet és néhány feljegyzést arra vonatkozóan.
Niepce munkásságával a modern kor történészei csak ekkor kezdtek foglalkozni és csak ennek eredményeként került vissza az őt megillető helyre a fotózás történelmében. A kérdéses kép jelenleg a University of Texas területén található Harry Ransom Centerben van elhelyezve, egy a környezetétől megfelelően izolált kiállítótérben, hogy a kép állapotának romlása megelőzhető lehessen.
És bár ez a kép és a heliográfia a mai kor számára jelentéktelennek tűnhet ne feledjük: mégiscsak ez az ötlet vezetett a dagerrotípia és a modern fotózás kialakulásához, megalapozásához amiért feltétlenül kijár az emlékezés és a tisztelet.
